Szinopszis

A táborok nyáron, 3 helyszínen, 2 x 1 hetes etapokban zajlanak. Felépítésük leginkább a cserkészetére emlékeztet. Habár a program folyamatos felnőtt, szakmai felügyelet alatt zajlik, a foglalkozások vezetői maguk is fiatalok, korábbi táborozók. Elsősorban a vadonban való túlélés mikéntjét tanulják meg hegyen, erdőben, vagy a tiszafüredi ”dzsungelben”. Menedéket készítenek, élelmet gyűjtenek, felváltva őrzik egész este a tüzet. Mindezt az 5:50-es keléstől a 21:00-i takarodóig talpig egyenruhában. Reggeli torna, sorakozó, közös reggeli, beosztott takarítószemélyzet, és – fekvőtámaszban mért büntetés, ha valami nem a rend szerint történik. Majd tanulnak hadászatról, formagyakorlatokat hajtanak végre, csapatokra bontják őket, megtanulják kezelni a különböző gépkarabély-másolatokat, gránátokat, álcázóberendezéseket. Mindezt azért, hogy a tábor utolsó napjain megtartott misszión eldőlhessen, melyik a legfelkészültebb csapat. A misszió két napig tart, a részvétel nem kötelező, de általában teljes létszámmal zajlik. Behatolnak a természetbe, és a csapatok egymás rejtekhelyeit felkutatva éjjel-nappal műanyagtöltényt kilövő airsoft fegyverekkel csatáznak, támadnak, visszavonulnak, túszokat ejtenek és szabadítanak ki. A tábor végén a szülők izgatott, ám kimerült, megszokott életükhöz képest egészen más élményeket átélt gyerekeket kapnak vissza.

Felnövés küszöbén álló arcokat látunk koszosan, fáradtan, büszkén. Fegyvert markolnak, vagy egymás kezét fogják. Az egyenruha sokszor mintha még nagy lenne rájuk. Ők lennének a jövő honvédsége, vagy csak játszanak? Különbözik ez a játék, és az, amikor bármelyik gyerek katonásat, rendőröset játszik? Sok szülő azért küldi gyerekét, mert olyan fegyelmezést várnak, amire ők úgy érzik nem voltak képesek. Sokan pedig olyan fiatalok, akiket egész kiskoruktól lekötött a harcászat. Mások a táborok hatására válnak visszajáróvá. A Tiszában közösen fürdő fiúk közül van, aki soha nem volt élő folyóvízben, és undorodik tőle. Másnak viszont ez élete kalandja. A természetben közösen eltöltött, sokszor komolyan erőt próbáló idő hitük szerint az a csapatkovácsoló momentum, ami ma kiveszőben van.

Befogadtak, és őszintén elém tárták világukat, annak tudatában is, hogy mindaz ami számukra alapvető, egy róluk készülő fotósorozat közönsége számára megosztó lehet. Ezért különösen összetett feladat elé állít az, hogy az értelmezések kereszttüzében olyan egyetemes fogalmakkal foglalkozzak, mint gyerekkor, fegyver, gondoskodás, hazaszeretet, élet, halál.

A sorozat jelenlegi formájában nagyon egyszerű mondatot próbál megfogalmazni: valahol Magyarországon, gyerekek tanítanak gyerekeket harcászatra. A katonaság és a háborúzás megítélése kultúránként változó, amire hatással van a mindenkori aktuálpolitikai környezet is. Ezért mindeddig a lehető legegyszerűbb, sallangmentes képi fogalmazásra törekedtem. A sorozat többnyire 6x4.5-ös középformátumú színes negatívra fényképezett egyszerű beállításokból, leginkább portrékból, és környezeti portrékból, csoportképekből áll. A hol hősi, hol intim portrékon félszegség, és felnőttes komolyság próbál megférni egymás mellett. A teljes felszerelésben látható gyerekek képei eleve sűrű értelmezési rétegeket hívnak elő, ami jócskán függ a sorozat szerkesztésétől is. A tekintetek, arckifejezések, pózok, környezetek filmes referenciákkal, vagy történelmi eseményeket ábrázoló képek emlékeivel áthallásosak. Célom, hogy ezen kvalitások teljes tudatában a lehető legpontosabb, és nem az ellentmondásos értelmezések közti rést tágító, hanem a felek közt diskurzust teremtő anyag jöhessen létre.

A továbbiakban a jelenlegi egyszerűsítő, konkrétumoktól elemelt hozzáállást tenném komplexebbé, olyan képek készítésével, amik vagy finomítani, egyúttal gazdagítani tudják az értelmezési skálát, vagy tágabb kontextust adnak hozzá.

1.
A következő nyarat is a táborokban szeretném tölteni, fotográfiai stílus tekintetében jobban elmozdulva a statikus, megrendezett helyzetektől a spontán együttállások felé, ami helyenként a 6x4.5-ös technikától való eltérést is jelentheti.

2.
Fokozottan szeretnék koncentrálni a táborok környezetét jelentő természetre. Ez az igazi díszlet, ami – minél több időt töltöttem el velük – fokozatosan fontosabbá vált számomra, mint a katonai esztétika. Ha körül szeretném járni a tábort, mint jelenséget, az ember természethez való viszonya elkerülhetetlen vizuális megfogalmazásra váró szempont.

3.
Nagyon lényeges a táborozók táboron kívüli, civil élete is. A fókuszt nem szeretném a táborokról eltávolítani, de egy-egy otthoni kertben, szobában, iskolai, vagy baráti közegben készített fotó érdekes szempontokat, új olvasatokat, összehasonlítási lehetőséget tud adni. Célom részben kimozdítani a képeket a zöld-terepszínű látványvilágból.

4.
A Honvédsuli a nyári táborok szervezésén kívül egész évben tart oktatást és képzéseket, adott esetben tantermi körülmények között. Fiatal tisztjeik ünnepi alkalmakon koszorúznak, és rendszeresen szerveznek emléktúrákat, például a Doni ütközet áldozatai előtt való tisztelgés gyanánt. Ezen alkalmak felkeresése érdekes kitekintést tud nyújtani, ugyanis ezen helyzetekben találkozik hagyományőrző, belső világuk, és a külső, civil társadalom.

A sorozat témája aktuálisan és attól elemelve is egyaránt fontos fogalmakat jár körül. Kérdéseket vet fel változó világunk és társadalmunk bizonyos értékeivel kapcsolatban, de szól az egyes gyerekek nagyon is jelen idejű élményeiről, a felnőtté válás fontos pillanatairól. Motivációm az, hogy ezt érzékeny, pontos és etikus szerkesztéssel valósítsam meg.