Szinopszis

Kerecsenden, egy északkelet-magyarországi, 2400 fős faluban nőttem fel. Az érettségit követően Budapestre költöztem, azonban az első néhány fővárosban töltött évemet erős honvágy kísérte. A városi nyüzsgés elől amikor csak tehettem lényegében hazamenekültem vidékre. Az addig természetesnek, ismertnek vett falusi miliőre kétlakiságomnak köszönhetően objektívebben kezdtem tekinteni, egyre nagyobb figyelmet szentelve a településnek.

Kerecsend lakóinak jelentős hányada mélyszegénységben él, 40 százaléka roma származású. Felmerült bennem a vágy, hogy egykori lakóhelyem azon részeit is megismerjem, melyekről azelőtt tudomást sem vettem, így látogattam néhány évvel ezelőtt először a falu végén húzódó cigánytelepre. Lassanként sikerült feloldani a köztem és az utcában lakók közt korábban érzékelhető bizalmatlanságot, ami elsősorban a kölcsönös tájékozatlanság és előítélet miatt feszül a többségi magyar és a kisebbségben levő roma lakosság között.

Eközben a figyelmem egy személyes történetre összpontosult: szoros baráti kapcsolatba kerültem egy ötgyermekes családdal, melynek köszönhetően lehetőségem nyílt betekinteni a hétköznapjaikba, majd velük együtt élni azokat.

Józsival a véletlen folytán ismertük meg egymást. Harsány, közvetlen természete miatt hamar megtaláltuk a közös hangot, családja nyitottságának, vendégszeretetének köszönhetően pedig rövid időn belül otthonosan éreztem magam náluk. A közös programok, élmények, az átbeszélgetett, vagy adott esetben átmulatott éjszakák egyre közelebb hoztak egymáshoz, kapcsolatunk fokozatosan szilárdult meg. 2014 szilveszterének napján, az estére készülő rántott hús klopfolása közben hangzott el először a mondat, mely szerint közéjük tartozom. Azóta a kapcsolatunk töretlenül szoros, a vidéki, ezen belül is a telepi élet ugyanúgy az életem részét képezi, mint a városi létforma.

Célom nem feltétlen konkrét események dokumentálása, sokkal inkább a Dankó úton ért élményeim összességének vizuális megjelenítése, átadása. Egy olyan atmoszféra megteremtése foglalkoztat, mely a valóságon alapul, de a szereplőim életének egy erőteljesen személyes, látszólag akár idealizált oldalát emeli ki.

A fotók elkészítése során érdekel, hogy hogyan jeleníthető meg az ember az őt körülvevő térben, így legalább annyira fontosnak tartom a tárgyi környezet bemutatását, mint a képeim szereplőit. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy az enyémtől eltérő anyagi, vagy szociális helyzet megjelenítése ne stigmaként hasson, hanem a szereplők élethelyzetét, akár személyiségének egy szeletét tegye érthetőbbé.

A sorozat íve továbbra is Józsiékat, mint átlagos roma családot követné egy éven keresztül. Józsi felesége, Johanna épp a 6. gyereküket várja, ugyancsak Johanna nevű legnagyobb lányuk idén ballag 8. osztályból. Mivel a család élete váratlan fordulatokkal teli, a sorozat egyfelől alkalmazkodna az események sodrásához. A váratlan helyzetek dokumentálása mellett konkrétabb kérdéseket is vizsgálnék: hogyan működik a család, mint egység, miként van jelen a hit a mindennapokban, mik jelentik a nehézségeket, az örömöket a helyiek életében. Kimondottan fontosnak tartom megvizsgálni és megérteni, hogy miként alakulnak a női és férfi szerepek egy zárt közösségen belül, a gyerekeknek milyen esélyeik és kilátásaik vannak a jövőre nézve, hogyan lépnek az értékek, hagyományok, szokások kölcsönhatásba a modern korral illetve a többségi társadalommal.

A szűk családi kör megértésén túl, tágabb körben is szeretném vizsgálni a fentebbi kérdéseket, így terveim között szerepel, hogy a telepen élő hasonló helyzetben lévő családokkal is felveszem a kapcsolatot, ezzel egy átfogóbb képet adva a Dankó telep jelenlegi helyzetéről.

A személyes hangvétel erősítése érdekében fontosnak tartok a jövőben a résztvevőkkel kialakítani egy olyan kapcsolatot, melynek során ők is formálhatják a sorozat alakulását.

Terveim szerint Budapest és Kerecsend között ingáznék. A vidéken töltött hétvégék alkalmával, mint ahogy az elmúlt években is, aktívan részt vennék Józsiék és a telep életében. A távollétemben Skype beszélgetéseken keresztül tartanám a kapcsolatot a helybeliekkel, ezen kívül olyan közösségépítő programokat szerveznék (közös főzés, karaoke klub, táncos és zenés estek, helyi ügyek közös megvitatása), melyek elősegítik az egymás iránti bizalom kialakulását és a hatékony kommunikációt.

Az ösztöndíjat utazási költségre, a család támogatására (pl. internet bevezetése), programok finanszírozására és technikai eszközökre fordítanám, emellett az elkészült anyagból egy könyv elkészítését is tervezem.