Szinopszis

Ha van szíved, neked is fáj, amit velem tettél

2013 nyarán kerültem kapcsolatba a Vámospércsi Népdalkörrel, és váltam rövid idő alatt a csoport tagjává. E résztvevő megfigyelés során tanulmányozhattam a közösség mindennapjait, működési módját, hagyományőrző tevékenységeit, valamint szerepét a helyi kulturális életben és lokális identitásban. Fontos volt számomra a magyar vidék miliőjének elemzése és bemutatása, a vidékre jellemző sajátos létformák, kulturális jelenségek megfigyelése és megértése. Miközben követtem a csoport életének eseményeit, természetszerűleg történt meg érzelmi azonosulásom, így a közösség bemutatását már a munka elejétől kezdve erősen árnyalták a kialakult baráti, érzelmi kötődések.
A vizsgálat iránya épp ezért hamarosan a közösséget alkotó egyének felé fordult: az érdekelt, hogy az aszonyok számára miért fontos a közösség, milyen szerepet tölt be az életükben, hogyan használják a csoporthoz való tartozásukat saját személyes életeseményeik feldogozásához. Eközben a barátnőkké vált nők tanácsokkal láttak el, hogyan vészeljem át saját életem nehéz időszakait, így bizonyos szempontból a közösségben töltött időm és munkám egyfajta terápiává alakult: pontosan ugyanúgy használtam fel a csoporthoz való tartozásomat az egyéni drámák feletti továbblépéshez, mint ahogyan azt a pávakörös asszonyok is teszik.

A közös munkánk továbbra is folyik: az asszonyok megismertetnek engem saját tradícionális női szerepeikkel, illetve azzal, hogyan viselik ezeket. A népdalkörben való részvételük olyan intellektuális tevékenység és önkifejezési tett, amellyel kilépnek az életük által hagyományosan kínált lehetőségek közül. Ez az intellektuális kilépés a magyar vidék közegében gyakran heroikus energiabefektetésnek tűnik. Épp ezért tekintem a népdalkör tagjait olyan női szerepmodellnek, akik készülő munkámban saját karakterük megőrzése mellett a túlélés és a nőként való boldogulás allegorikus figuráivá is válnak. Megtestesítik azt az emberi mentalitást, amely felülemelkedik a legnagyobb problémákon, célokat tűz maga elé, az életet nem pusztán elvégzendő feladatok sorának tekinti – még akkor sem, ha ez lenne a társadalmi elvárás - , hanem megkeresi a kifejezés és önkifejezés számára lehetséges módjait, melyekkel új minőségek létrehozására törekszik.

A projekt jelenleg különböző fejezetekre oszlik. A dokumentációs képanyagban a csoport formális és informális megjelenései, valamint a nénik személyes élettere és annak motívumai köszönnek vissza. A portrésorozat éneklés közben készült, saját magam involválásával. A szövegtöredékek az elmúlt két és fél év során folytatott beszélgetéseinkből származnak: ezek között vannak a nénik életét és gyakran tragédiáit felvillantó részletek, valamint tanácsok arra nézve, hogy saját életem problémáit hogyan tudom kezelni. Az eddig elkészült három videó mindegyike megkonstruált jelenet, melyek közül az Éneklés című film az általam kutatott népdalkörös jelenség zenei rétegére fókuszál. A Színpad a pávakörök hagyományos félkör alakú színpadképének kialakulását követi le, ahogyan az organikus tömegmozgás statikus formává válik. Az Öltözködésben Margit nénivel vesszük fel és le az asszonykórus különböző egyenruháit, miközben hullámzó tartalmú beszélgetést folytatunk, melyben ugyanolyan magától értetődően vitatjuk meg a testsúlyunkat és hátfájásunkat, mint a testvére halála felett érzett fájdalmát vagy az Istenbe vetett hitét.

A folytatásban olyan könyv készítését tervezem, ami kettős funkciót tölt be. Az asszonyok szöveges üzeneteit szeretném összefűzni az évek során létrejött képanyaggal, melynek elkészítésében gyakran maguk a nénik is alkotóként vettek részt. A szövegek gyűjtése és a képanyag gazdagítása folyamatosan történik, a könyvkészítés gyakorlati periódusában ezek dramaturgiai szerkesztésére kerülne sor. Lírai tanácsgyűjtemény, intelmek sorozata lenne a kész munka, melyet bizonyos szempontból életvezetési kézikönyvnek is tekinthetünk. A szöveges tartalom néha konkrét javaslatokat tesz arra nézve, hogyan kell viselkednünk bizonyos helyzetekben, vagy hogy kell bánni a férfiakkal. Máskor megnyugtatni kíván, csökkenteni a hallgatóban/olvasóban felgyülemlett frusztrációt. Univerzális igazságokat mond ki, miközben az egyéni sorsok szegmenseivel is megismertet, így az aforisztikus mondatokból egyfajta laza narratíva is kirajzolódik. A szövegek beágyazódnának a már megszületett és megszületendő képanyagba, mely egyrészt leköveti a pávakörrel közösen átélt élményeket, másrészt feltárja a művész / fiatal nő azonosulását, szereppróbálgatását. Felvázolja a női szerepek vagy az öregedés tematikáit, de leginkább egy olyan történet krónikája lenne, amely arról szól, hogyan és mekkora szeretettel képes befogadni egy kívülállót a közösség.