Szinopszis

Kultúrház - Projektterv

Kultúrház című projektemben magyarországi művelődési házakról készítek fotósorozatot. A munka kezdetét megelőzően két éven keresztül végeztem történeti kutatásokat az intézményhálózat működéséről, elsősorban az 1970-es évek politikai-, társadalmi- és kulturális viszonylatában.
A témában való elméleti elmélyülés erősen megalapozta érdeklődésemet és kíváncsiságomat az intézmények mai helyzete iránt – ráadásul segít abban, hogy könnyebben tudjam értelmezni mindazt, amit ezekben az épületekben találok.
A kultúrházak története egészen az első világháború előtti időkig nyúlik vissza, mégis elsősorban a szocialista közművelődés szánt nekik meghatározó szerepet, ekkor teljesedett ki a ma is működő rendszerük. Körülbelül háromezer közművelődési intézmény (művelődési központ, művelődési ház, klub) létezik jelenleg Magyarországon, de megjelenésük, működési formájuk, programjuk és látogatottságuk tekintetében nagyon különbözőek. Az utóbbi években számos művelődési ház került felújításra Budapesten és az ország más településein egyaránt, amelynek során mind külsőleg mind programszervezésük szintjén megújultak és sok esetben teljesen átalakultak, hogy alkalmazkodni tudjanak a kor igényeihez. Meghatározó azonban azoknak az intézményeknek a száma is, amelyek megrekedtek jelenlegi állapotukban és a meglévő körülmények között kell, hogy végezzék feladatukat, vagy még rosszabb esetben a megszűnés szélére kerülnek. Sok épületben megállt az idő és egyfajta örökségként hordozzák magukban egy letűnt kor atmoszféráját. Érdeklődésem fő iránya pont erre a furcsa helyzetre – az öröklött múlt és jelen együttállására irányul. Ennek keresem vizuális megjelenéseit az épületeken belül, kiemelve azoknak jellegzetességét, érdekességét és abszurditását. Az épületek tömegében sok a hasonló, egy sémára tervezett épület, én viszont elsősorban azokat a helyszíneket keresem, ahol ezeket a helyzeteket, látványokat megtalálom, így elsősorban a régi, még át nem alakított kultúrházakat fényképezem leginkább.
Az épületek belső tereit fényképezem, mert úgy gondolom, hogy a helyiségek berendezésében, azok használati módjában, a látogatók nyomaiban lehet felfedezni leginkább ezeket az egymásra rétegződött történeti nyomokat. Ezt a fotográfiai hozzáállást továbbra is folytatom, azonban a munka elkövetkező szakaszában szeretnék nyitni az művelődési házakban zajló események és azok közönségének megjelenítése felé is, ezért több helyszínre újra visszatérek és követem rendezvényeiket. Próbálok ismeretséget kötni az adott kultúrházba járó emberekkel és elmegyek az általuk rendezett programokra, hogy a későbbiekben be tudjam őket vonni a fotózásba.
Az egyes helyeken az intézményvezetők gyakran mesélnek az adott ház történetéről, élményeikről és problémáikról. Ezekről a beszélgetésekről, valamint az ott tapasztaltakról minden alkalommal jegyzeteket készítek és célom, hogy összekötve korábbi kutatásaimmal, egy esszét írjak a művelődési házakról, amely szintén a projekt részét képezi majd.
Eddig huszonöt intézménnyel vettem fel a kapcsolatot Budapesten és vidéken egyaránt és készítettem képeket. Az elkövetkező hónapokban folytatom az utazást, amelynek során heti két intézményt szeretnék meglátogatni, mert célom, hogy egy 80-100 épület körüli nagyságrendet érjen el a sorozat azért, hogy reprezentatívvá válhasson.
A projekt végleges formáját könyvként képzelem el, amely tartalmazza az esszét és a fotósorozatot egyaránt.